2. Őszinte

+16

17:30
Szerintem, Chanyeolnak baszott rossz az idő érzéke. Azt mondta, fél ötre itt van. Erre fél hat, és az az ember sehol sincs.
Már terveztem felhívni és számon kérni, hogy hol az istenben van, mikor először a csapódó bejárati ajtó, majd később a lépcső dobbanása, aztán a szobám kicsapódó ajtaja bizonyítja, hogy bizony megjött a colos.
- Bocs, Baek. Fél négykor elküldtek egy megbeszélésre, és elhúzódott – mondja lihegve, majd letérdel elém az ágyhoz, és lágyan megcsókolt. Én csak elmosolyodok, majd viszonoztam csókját.
Szerettem, mikor ilyen. Kedves, törődő és figyelmes - persze, a durva és szenvedélyes oldalával sincs problémám - , ilyenkor érzem, hogy szeret, és nem csak a testemért, meg a csípőmunkámért van velem.
Elgondolkozhattam, mert már nem éreztem ajkait ajkaimon, s nevemet kántáló hangjára figyeltem fel.
- Hahó, Baek! Hallod! Picim, figyelsz te rám? – legyezte kezeit szemem előtt, és bámult rám bambán.
- Hmm... Bocsánat, elgondolkoztam – ráztam meg fejem, majd elmosolyodtam.
- Mégis hol járnak a gondolatai, fiatalúr? -  vigyorgott rám kajánul.
- Nem szeretné tudni, Chanyeol – viszonoztam vigyorát.
Már csak arra eszméltem fel, ahogy eldönt az ágyon és felém kerekedve mar ajkaimra. Kéjesen felnyögve viszonoztam csókját, míg kezeim hajába túrtak.
- Igenis tudni szeretném – vált el tőlem lihegve, és úgy meredt vágytól csillogó szemeivel az enyémekbe.
- Jelen álláspont szerint a kaján, úgyhogy menjünk a konyhába és főzzön nekem valami finomat. – Lelöktem magamról, majd a csípőmet enyhén ringatva indultam meg lefele a konyhába.
Levettem a polcról egy poharat, öntöttem magamnak vizet, közben hozzávalókat pakoltam elő a szekrényekből. Chan a hátam mögé állt, átkarolta derekamat, míg fejét a nyakhajlatomba temette.
- Reménytelen vagy – mondta, majd nyakamba csókolt.
- Nem értem a problémáját, Mr. Park. Dugni bármikor tudunk. Nem lehet ennyire türelmetlen.
- Byun. Több hónapja nem értem hozzád, mert anyád folyton itt volt. Szerinted mennyire kívánlak? – suttogta fülembe. Megfordultam tengelyem körül, és a kezeimet összekulcsoltam nyakánál.
- Chanyeol. Én már elhatároztam. Csak akkor fogok legközelebb maga alá feküdni, ha anyám már rég Kínában lesz – néztem rá teljesen komolyan.
- Na ne szívass, Baekhyun. Nem lehetsz ennyire kegyetlen. Te sem bírnád ki. Itt van előttünk a ma éjszaka. Anyád sincs itthon. Csak ketten vagyunk, miénk az egész ház – próbált győzködni, és könyörgő tekintettel meredt rám. Elvettem kezemeit a nyaka körül, és felültem a pultra, majd komolyan ránéztem. Majd aztán a hűtő érdekesebbnek tűnt, és úgy kezdtem beszélni hozzá.
- Igen. Ez mind szép és jó, de én nem akarok újra úgy lefeküdni Önnel, hogy mire felkelek, nincs mellettem. Olyankor úgy érzem, hogy csak erre kellettem, és viszlát. Mellesleg, síkosítónk sincs, szóval a mai este esélytelen – rántottam meg a vállam.
Még sosem mondtam ki neki ilyen nyíltan, hogy rosszul esik, mikor másnap nincs mellettem, és hogy ilyen érzésem van. Nem is mertem ránézni. Habár kíváncsi voltam a reakciójára, a véleményére, még sem vezettem rá a tekintetem. Féltem, hogy megharagszik, hogy felkapja a vizet és kiabálni fog.
- Te. Te komolyan ezt gondolod? – Hallottam a hangjába, hogy rosszul esett neki, és hogy meglepődött. – Baek. – Ujjait állam alá vezette és maga felé fordította a fejemet. – Ezt miért nem mondtad nekem eddig? – simította kezét arcomra.
- Mert tudtam, hogy nincs így. Chanyeol. Én érzem, hogy szeret, és ezt nem is vonom kétségbe, de akkor is rosszul esett – bújtam jobban tenyerébe.
- Baekhyun, ezeket akkor is el kéne mondanod. Nem fogom leharapni a fejed, és megenni sem foglak. Kapcsolatban vagyunk, ezeket meg kell beszélnünk, és ez úgy nem megy, ha ilyen dolgokat nem mondasz el nekem. Egy kapcsolathoz két ember kell – mosolyodott el, majd megcsókolt. – Ahh, annyira látszik, hogy gyerek vagy még – nevetett fel, fejemet átkarolta és mellkasához húzta, majd a fejem búbjára csókolt. Eltávolodtam és ránéztem, míg ő kezei közé fogta arcomat.
- Szeretlek, jó? – mosolygott. Lepattantam a pultról, átöleltem széles hátát és mellkasába temettem fejemet.

Jól esett. A legőszintébben mondom, hogy iszonyatosan jó érzés volt hallani. Nem mondogatjuk egymásnak gyakran, ez tény, mindketten tudjuk, és érezzük, ezért sosem tartottuk nagyon fontosnak állandóan ezt hajtogatni, továbbá, rohadtul nyálasnak, valamint kínosnak gondoltuk ezt az egy nyamvadt szó kimondását.
- Jó. Én is Önt.
- Ya! Ne magázz már. A párod vagyok – nevetett fel. Valójában, én magam sem tudom, miért nem tegezem.
- Tiszteletnek hívják, Chanyeol. De, ha te ezt akarod – mosolyogtam, még mindig mellkasába.
- Éhes vagy még? – kérdezte.
- M-m. Menjünk fel. – Kezét megragadva kezdte húzni fel felé.
Ő csak engedelmesen követett. Mikor felértünk, elkezdett hümmögni, majd a derekamat megragadva rántott be a fürdőbe.
- Először meg kéne kérdezned, hogy akarok-e veled fürdeni, nem? – vigyorogtam rá. Viszont addigra már a vizet engedte a kádba. Felém fordult, és fenekemnél fogva magához húzott.
- Byun Baekhyun. Megtisztelne azzal, hogy velem fürdik? – vigyorodott el.
- Van más választásom? – Megforgattam szememet és elvettem kezeit magam körül.
- Nem igazán – rántott vállat.
Elkezdett vetkőzni, amit én a mosógépnek dőlve néztem végig.
Be kell valljam, elég isteni látványt nyújtott. Rég láttam már így, és a hatást el is kezdtem érezni. A vérem az arcomba, valamint lentre vándorolt. Mikor észrevette, csak elvigyorodott, és megindult felém.
- Csak nem tetszem? – mosolygott önelégülten. Le akartam törölni azt a vigyort onnan.
Hirtelen levettem a pólómat, majd rámarkoltam nemességére.
Ahogy vártam, a mosolya eltűnt, és egy mély sóhaj hagyta el ajkait.
Én csak sunyin elvigyorodtam, majd tovább vetkőztem és kikerülve őt a kádhoz battyogtam. Ő csak sokkosan állt, míg én már meztelenül várakoztam arra, hogy visszatérjen a földre, és végre fürödhessünk.
- Rohadt szemtelen egy kölyök vagy, te, Byun – nevetett fel, majd fejét rázva indult el felém. Engem kikerülve ült be a kádba, és parancsolt be maga elé.
Már lazán fél órája áztattuk magunkat, mire megkordul a gyomrom.
- Úgy hallom, éhes vagy – nevetett fel, miközben hasamat simogatta.
- Aha. De semmi kedvem még kiszállni.
- Akkor...legyen az, hogy én most kiszállok, csinálok neked kaját, meg is ágyazok, addig te meg áztatod magad. – vetette fel a tökéletes ötletet.
- Jólvan. De siess, mert nem hiszem, hogy sokáig maradok már bent.
- Értettem, főnök.
Még egy bő háromnegyed órán át relaxáltam, mikor Chan berontott és kivett a kádból. Rárakott a mosógépen lévő törölközőre, és belecsavart, majd bevitt a szobámba és hagyta, hogy felöltözzek. Elmosolyodtam. Imádom, mikor gondoskodik rólam.
Felvettem egy bokszert, meg egy pólót, ami éppen hogy eltakarja a fenekemet, és így battyogtam le az éppen asztalt terítő Chanyeolhoz.
- Te direkt csinálod ezt velem? – sóhajtott drámaian.
- Nem értem, miről beszélsz – vigyorogtam rá. Leültem az asztalhoz, és neki láttunk a kajának.
Viszonylag hamar végeztünk, Chan elmosogatott, míg én felslisszoltam az emeletre.
Azt mondtam neki, hogy nem fogok ma vele lefeküdni. De iszonyatosan hiányzik már, hogy csináljunk valamit. Habár. Nem kell feltétlen lefeküdnünk. Csinálhatunk mást is.
Ezért míg ő mosogat, én a telefonommal voltam elfoglalva. Röviden. Mellkasomon feküdtem, miközben a fenekem a levegőben talált magának helyet, és pont az ajtó felé pucsítottam. Hallottam, ahogy Chan felfelé trappol a lépcsőn és kinyitja az ajtót.
- Hát... nem hittem, hogy erre jövök fel – nevetett, majd mögém térdelt és rám dőlt. Én letettem a telefonom és a vállam fölött ránéztem.
- Csak mondd, hogy nem tetszik – mosolyodtam el kajánul.
- Én ilyet egy szóval se mondtam - tette fel a kezeit, ártatlanságát bizonyítva, majd elkezdte simogatni fenekemet.
Tudja, nagyon jól tudja, hogy ezzel seperc alatt fel lehet engem húzni. Sóhajtottam egyet, majd bokszerem korcához nyúlva elkezdtem letolni magamról, szerencsétlenül. Hallottam, ahogy felnevet, de nem tudott érdekelni.
- Nem úgy volt, hogy ma nem kaplak meg? – kérdezte huncutul.
- Azt mondtam, hogy nem fekszem le veled. Az nem említettem, hogy mást nem csinálhatunk – néztem hátra rá ártatlan mosollyal.
Innen már ő szedte le rólam a bokszeremet, és elkezdte harapdálni fenekemet. Én csak sóhajtoztam, viszont, mikor markát nemességemre csúsztatta, belém rekedt minden. Elkezdte rajtam mozgatni kezét, miközben fenekemet csókolgatta.
- Chanh – nyögtem nevét, mikor ujjával makkomon körzött.
Elvette onnan, majd két kezével széthúzta fenekemet, és lassan, érzékien nyalt vájatomba.
Hangosan felnyögtem, és jobban kinyomtam neki fenekem. Ő csak nyaldosott, néha-néha beljebb furakodva nyelvével.
Nem csinált még ilyet, de eskü kérni fogom, ha ilyen jól megy neki.
Hajába markolva rántottam teljesen fenekemhez, mire ő csak morgott egyet, majd két kezével csapott rá. Elvált tőlem, de csak addig, míg ő is levette a rajta lévő bokszert, valamint rólam leoperálta a pólót.
Ujjait számba nyomta, míg merevedését bejáratomhoz helyezte.
-Szopj, Byun. – Készségesen nyaldostam ujjait, miközben fenekemet hátra nyomva ingereltem nemességét. Kivette számból ujjait, majd egyet lassan belém helyezett. Nem fájt, inkább volt kényelmetlen és szokatlan. Lassan elkezdte mozgatni, míg a másik keze farkamra csúszott, és azon kezdte húzogatni ujjait, közben szájával a hátamra hintett puszikat.
- Gyorsh..gyorshabban – kértem tőle. Eleget tett kérésemnek, és az első mellé párosított még egyet, valamint elkezdte gyorsabban mozgatni őket. Eltalált bennem egy pontot, amitől felsikítottam, társította a harmadik ujját, és folyamatosan azt a pontot találta el, miközben néha nyelvével is megnyalta bejáratom.
-Chanh, énh el fogokh... – Csak martam magam alatt a lepedőt, Chanyeol értette a dolgát. Tudta, mi okozza nekem a legnagyobb örömöt, tudta hogyan kergethet az őrületbe, és tudta, hogyan élvezhetek el leghamarabb. Ezt nem is volt rest kihasználni.
Kivezette belőlem ujjait, majd még egyszer utoljára vájatomba nyalt. Alám feküdt, úgy, hogy fenekemmel pucsítottam felé, miközben én álló farkával szemeztem.
Ő újra elkezdett kényeztetni, és én sem tétlenkedtem. Végig nyaltam teljes hosszán, majd a számba vettem. Megpróbáltam az egészet bekapni, de szinte lehetetlennek bizonyult.
Chan tagja iszonyat nagy volt. Mind hosszra, mind vastagságra. Mikor először megláttam, rendesen meg is ijedtem, hogy vajon, hogy fog belém férni. Iszonyatosan fájt mikor berakta, de annak ellenére iszonyat jó volt.
Próbálgattam egész hosszát bekapni, de a végén már Chanyeol húzott vissza a hajamnál fogva, hogy ne erőltessem. Így inkább maradtam a makkja nyaldosásánál és szopogatásánál. Bár arra sem tudtam már koncentrálni, mivel Channak 4 ujja bennem volt, és sebesen húzogatta őket ki be.
- Chaannhhmm - nyögtem, mikor eltalálta bennem azt a pontot, és egy percbe se telt, elélveztem. Éreztem már, hogy ő is a végét járja, éreztem nemességét, ahogy lüktet. Még szívtam rajta párat, majd ő is a számba engedte élvezetét, amit én egy mosollyal az arcomon nyeltem le.
Leszálltam róla, majd hagytam, hogy letisztítsa magát is, meg engem is. Mosolyogva, kiskutya szemekkel néztem, ahogy elmegy a kukáig, kidobja a zsebkendőket, és lassan visszasomfordál.
- Ilyenkor iszonyat aranyos vagy – ugrott be mellém az ágyba, és magához szorított.
- Nem kéne felvennünk valamit? Meg fogunk fázni – mondtam.
- Ugyan már, baby. Majd megsülök – mondta, miközben szétterült az ágyon. – És amúgy is. Tetszik a látványod - mosolygott kajánul.
- Perverz! – mondtam neki, miközben egy tockosban részesítettem.
- Én is szeretlek, Törpe! – ölelt magához, nyammogot párat, és behunyta szemeit.
- Én is téged – Megforgattam a szemem, majd egy jó éjt puszit nyomtam ajkaira, és én is elaludtam.