Ugrás a fő tartalomra

1. Park Chanyeol

6:15

-Te mit csinálsz itt? – úgy látszik meglepődött.
-Önnek is jó reggelt, én is örülök, hogy látom Mr. Park.- vigyorogtam rá.
-Ha anyád rájön, hogy itt vagy, mindkettőnknek kámpec remélem tudod.
-Anyu még otthon alszik. Ugyan Chanyeol, lazítson már egy kicsit. – mondtam, majd felálltam a bőrkanapéról és közvetlen elé léptem.
-Mit akarsz Baekhyun?
-Látszik, hogy reggel van Park. Még a nyakkendőjét se tudja normálisan megkötni. – vigyorogtam huncutul
-Menj el Baek. Majd később beszélünk ígérem, de nekem ez a munkahelyem. És ha miattad rúgnak ki, istenre mondom, nem tudom mit kapsz tőlem.
-Értem, értem. Már itt sem vagyok. – sértődötten ugyan, de kikerülve őt léptem ki az ajtón. Még hallottam, ahogy utánam kiabál, de nem foglalkoztam vele.

Park Chanyeol. Anyám hatalmas riválisa már évek óta. Anya a BTK kórház jelenlegi főnöke, míg Parkot most vette fel asszisztensének. Anyám utálja. Még is mindent elmond neki, megbízik benne és támaszkodik rá. Ezért nem is igazán lepődtem meg, mikor bejelentette, hogy ideiglenesen Kínába fog költözni a munkája miatt és addig Chanyeol fog rám vigyázni.

Amikor először találkoztam vele, 14 éves koromban, már akkor iszonyatosan megtetszett. Mindig jókat beszélgettünk, korrepetált is, sok mindenben segített és jól el volt velem. Természetesen anyu nem nézte jó szemmel, hogy ilyen jóba vagyunk. Volt idő, mikor eltiltott minket egymástól. Igazán ez sem tántorított el minket, hogy találkozzunk. Mikor végeztem a suliban, azt mondtam anyunak, hogy bent maradok szakkörön, majd hívtam Parkot és ketten felmentünk hozzá.
Ebből rendszer is lett. Sorban mondtam hazugságokat anyámnak, hogy miért nem érek haza, miért ne jöjjön elém.
De megérte. Totálisan megérte.
Chanyeol elcsavarta a fejem. Ahogy én is az övét. Emlékszem az első csókunkra a lakásán, előttem térdelt, a jobb kezével az arcomat, míg ballal a kezemet cirógatta. Rám nézett és elvigyorodott, azt mondta, hogy képtelen elhinni, hogy lehetek ennyire gyönyörű.
Szerelmet vallott.
Megcsókolt.
És aznap este megtörtént.

Azóta mondhatni együtt vagyunk. Bár a titkolózás még mindig tart anyám előtt, de ő sem úgy néz ki mint aki sejtene valamit.
Chan minden este felhív telefonon, vagy ír chaten, de még videochatelni is szoktunk.

Nem megszokott a kapcsolatunk.
Park rohadt helyes, és teljesen megtestesíti az ideálom. Tisztában is van vele és nem rest kihasználni. Sokszor pikáns beszélgetéseink vannak. Imádjuk megosztani egymással, hogy miket tennénk meg a másikkal. Ő visszafogottabb chaten ilyen szempontból, viszont élőben, még amikor anyámmal hármasban ebédelünk, akkor is előszeretettel simogat itt-ott, még is retteg a lebukás veszélyétől.

Mire feleszméltem már a házunk előtt álltam.

-Byun Baekhyun. Te még is merre jártál?
-Csak elfelejtettem beállítani az ébresztőt, felkeltem rá és már nem bírtam visszaaludni, ezért gondoltam elmegyek futni. – vontam vállat
-Farmerban? – vonta fel a szemöldökét és kérdőn nézett rám.
-Jó a nedvszívó képessége.
-Ahh. Rendben. Én megyek dolgozni. Ma szerintem bent alszok, úgyhogy ne várj. – és elment.

Felmentem a szobámba és láttam, hogy a telefonom villog, azaz üzenetem jött.

Park:
Ne haragudj a reggeli miatt Baek. Csak tudod, reggel mindig nyűgös vagyok és nem szeretném, ha anyud rájönne.

Baek:
Tudom. De túl paranoiás. Lazítania kéne.
Mikor végez Mr.Park?😏

Park:
Ma nincs egy műtétem sem, anyukád ma egész nap foglalt és én nem kellek, úgyhogy feleslegesen jöttem be.

Baek:
Remek. Anyu ma nem alszik itthon. Nem lenne kedve átjönni?😏😉

Park:
Fél ötre ott vagyok.

Na. A mai programom is el van intézve.

15:30

- Még csak fél négy?! Mi a szart fogok én csinálni egy teljes órán keresztül?! -ötletem sem volt. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkérdezni anyutól egy fontos dolgot. De mivel Chan mondta, hogy elfoglal ezért nem hívom fel. Viszont. Lehet, hogy a drága asszisztensével megosztotta.

Baek:
Nem mondta Önnek anya, hogy mikor utazik?

Park:
Jövőhét kedden megy majd a 5:10-kor a gépe.
Aztán jó sok idegig kettesben leszel velem.😉😏

Baek:
Ugyan Chanyeol. Mikre tetszik gondolni?

Park:
Valld be Byun. Több mint 6 hónap. Elég izgalmasan hangzik nemde?

Baek:
Ugyan. Meg akar rontani egy 16 éves, ártatlan fiút? Milyen mocsok maga.

Park:
Ne felejtsd el Baek. Már megkaptalak nem egyszer, sehol nem vagy te ártatlan.

Baek:
Megkaphatna még párszor, ha nagyon szeretne.
Tudja, már lassan 4 hónapja, hogy nem ért hozzám. Hogy viseli?

Park:
Fogd be Byun. Túl nagy a szád. Tiszteletet kéne adnod az idősebbnek.

Baek:
Ahhj olyan unalmas, Park. Hát ha Ön nem ér hozzám, muszáj leszek magam megoldani. Tudja, rohadt jól áll magának a nyakkendő.

Park:
Vegyél vissza Baek. Ha ott leszek, annyiszor izgatsz fel, ahányszor akarsz. De jelenleg a kórházban vagyok és nem szeretnék egy nagy merevedéssel futkosni.

Baek:
Már várom, hogy jöjjön este Chanyeol.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

3. Nem hiszem el

Amióta Chanyeol nálunk aludt minden sokkal másabb lett. Iszonyatosan keveset találkozunk, nem is nagyon beszélünk, hiába keresem a társaságát, mást sem csinál, csak kerül. Mindig mindent arra fog, hogy sok a munkája és nem ér rá, valamint, ami a legjobban zavar, hazudik és titkolózik. Semmit, az ég világon semmit nem hajlandó elmondani, hárít és próbál más témát felhozni. A cégnél is rengeteget van bent, sokkal többet aludt ott ezalatt a három hét alatt, mint két év lefolyásával nálunk. Anyu se utazott el Kínába, így még esélyem sincs Chanhoz bemenni, vagy csupán a cég előtt megvárni. Lényegében a mindennapjaimat egyedül töltöm, Chan dolgozik, anyu mostanában mindig az új pasijánál alszik, nap kö...

2. Őszinte

+16 17:30 Szerintem, Chanyeolnak baszott rossz az idő érzéke. Azt mondta, fél ötre itt van. Erre fél hat, és az az ember sehol sincs. Már terveztem felhívni és számon kérni, hogy hol az istenben van, mikor először a csapódó bejárati ajtó, majd később a lépcső dobbanása, aztán a szobám kicsapódó ajtaja bizonyítja, hogy bizony megjött a colos. - Bocs, Baek. Fél négykor elküldtek egy megbeszélésre, és elhúzódott – mondja lihegve, majd letérdel elém az ágyhoz, és lágyan megcsókolt. Én csak elmosolyodok, majd viszonoztam csókját. Szerettem, mikor ilyen. Kedves, törődő és figyelmes - persze, a durva és szenvedélyes oldalával sincs problémám - , ilyenkor érzem, hogy szeret, és nem csak a testemért,...